Főpolgármester úr, miniszter úr, tisztelt ünneplő egybegyűltek!
Épp száz éve annak, hogy Budapest ezen részén megépült az óbudai gázgyár, és a hozzá kapcsolódó lakótelep, és különböző kiszolgáló intézményei. A jubileumi ünneplésbe azonban üröm is vegyül, ha arra gondolunk, hogy mi történt ezen a területen a rendszerváltozást követő 20 évben. Röviden szólva semmi, s ez oda vezetett, hogy a gázgyár teljesen lerohadt, a talajon keresztül mérgező vegyületek szivárogtak a Dunába. A pusztuló fizikai környezet a helyi közösség széteséséhez vezetett, bezárták a művelődési házat, a balliberális fővárosi városvezetés az itt élőket magára hagyta. Szerencsére a történet nem itt ér véget, ugyanis a jelenlegi önkormányzati ciklusban valami elindult. A Fővárosi Önkormányzattal együttműködésben megkezdődhetett a kármentesítés, s amint azt sokan láthatták, a gázgyár ipari műemlékei – köztük az óratorony is megújulhattak.
Az itteni épített környezet rehabilitációját a helyben élők közösségeinek újjáépítésével kell folytatni. Ezért támogatjuk a fiatalokat célzó ASR sport klubot, és ezért gondoltuk azt, hogy a gázgyári lakótelepen is létre kell hozni egy új idősek klubját. Meggyőződésem ugyanis, hogy olyan közösségi színterekre van szükség, ahol még a hagyományos társas kapcsolatok jelentik a hely különlegességét és vonzerejét. Mire is gondolok pontosan? Nemrég egy kávézó ajtaján a következő feliratot olvastam: WIFI nincs, beszélgessetek! Bizony elgondolkodtató, az a sok, leszegett fejű, telefont nyomogató ember, aki az éttermekben, kocsmákban vagy épp sporteseményeken is készüléke képernyőjére szegezi a tekintetét. Miközben pedig ezt teszi, valós élete eseményeit téveszti szem elől. Talán hallottak önök is egy Jan Gehl nevű dán sztárépítészről, aki a közösségi terek megújításának egyik apostola. Nos, ő az, aki egészen pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy: az ember legfontosabb szükséglete a többi ember társasága.
Úgy gondolom, hogy az interneten, csak betűkön keresztül nem lehet teljes értékű kapcsolatokat építeni, de még fenntartani sem. Ehhez olyan találkozási pontokra van szükség, mint ez az új, Almási Balogh Lorándról elnevezett Idősek Klubja. Bár a szó elszáll, az írás pedig megmarad, én mégis hiszek a szavak erejében, a kézfogás közvetlen baráti gesztusában és abban, hogy csak a közösen átélt programok és események által élhetünk teljes értékű életet.
Önöknek nyilván nem kell ezt magyarázni, hisz az a kor, melyben éltek, minden jó és rossz történésével együtt valós emberi kapcsolatokon alapult. Talán ezért is lehet könnyebb önöknek, hogy saját életmódjuk példája által megmutassák a gyermekeik, unokáik generációjának, hogy a televízión és az internetes téren kívül találhatók az igazán fontos dolgok.
A magunk részéről, mint önkormányzat ehhez minden lehetőséget meg szeretnénk adni, s nem csak azért, hogy bevonjuk önöket a III. kerületi közösségépítő munkánkba. Természetesen számítunk tapasztalataikra és tanácsaikra, ám úgy gondoljuk, hogy ezek átadása nélkül is kijár önöknek a megbecsülés és a tisztelet. Igazán elégedettek azonban csak akkor lehetünk, ha ezt majd minden közfeladatra jelentkező politikus így gondolja.
Őszintén remélem, hogy hamarosan magukénak érzik majd és belakják ezt a megújított épületet, s nemsokára olyan életteli közösségi eseményekkel találkozhatunk e falak között, melyek visszahoznak valamit az egykori mozgalmas és eseménydús hétköznapokból a gázgyár területére. Ehhez persze az is kell, hogy megőrizzék lelki fiatalságukat. Úgy hiszem, ez nem is olyan nehéz, hisz – ahogy azt az ismert újságíró, Kepes András is jelezte: Senki sem annyi idős, amennyi a születési dátumából kiszámolható.
A megnyitó, az új Idősek Klubja mai átadása abba az irányba tett jelentős lépés, amerre a jövőben is menni szeretnénk: egy egymásra figyelő, másiknak tiszteletet adó, nyugodt viszonyokat tükröző és gyarapodó Óbuda irányába.
Köszönöm, hogy meghallgattak.