Köszönöm szépen a meghívást, jó napot kívánok mindannyiuknak
Volt egy időszak, amikor sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire furcsa is valójában a bennünket körülvevő tárgyi világ. Ha például az ember leemel az üzlet polcáról egy palack üdítőitalt, fel sem merül a tradíció fogalma, inkább a nyers funkcionalitás, a gyors kielégülés, a jövő lüktetése jelenik meg asszociációként. Ugyanezt a benyomást hordozza magában például egy színes, gumírozott karóra a csillogó kirakat üvegfala mögött. Pénzben mérve talán még drágább is, mint a fiók mélyén otthon lapuló öreg bőrszíjas karóra, a régi családi örökség. Mégis sokkal jobban kötődünk az utóbbihoz. Vajon miért? Miért töltjük otthon a régi kancsóba a műanyag flakonban vásárolt italt?
Önmagában a tárgyak, régi holmik puszta látványa által nem vezet út a megismeréshez. Ezeknek a dolgoknak önmagukon túli jelentőségéhez csak azok adott kor megidézése által juthatunk el. A kort, amelyben szüleink, nagyszüleink vagy a még korábban élő eleink éltek, történetek szilánkjaiból rakhatjuk össze. Ezekben a történetekben pedig már mi magunk is valamilyen összefüggésben benne vagyunk, ha másként nem, hát azzal az elköteleződéssel, melyből az érdeklődésünk fakad.
Ami iránt nem érdeklődnek, azt előbb vagy utóbb teljesen betemeti a por. Ezért is tartom jó kezdeményezésnek, hogy itt, Csillaghegyen, ezen a kiállításon, képekben, régi relikviák bemutatásában jelenhetett meg a múlt és annak szelleme. Szegényes annak a gyermeknek az azonosságtudata, akit az élet elsodort családjától és nem rendelkezik fényképeken rögzített, hivatkozható emlékekkel rokonokról, családtagokról. Mi vigyázzunk arra, amink van, amit az élettől kaptunk.
A kiállítás intsen arra bennünket, hogy ne mindig csak az előttünk álló ügyeket akarjuk megoldani, ne csak a jövőbeni boldogulásunk útját egyengessük, hanem szakítsunk néha egy kis időt régi albumok átlapozására, nézzünk körül a padláson, szélesebb rálátás érdekében pedig ne legyünk restek felkeresni egy egy kiállítást vagy helytörténeti múzeumot. Sokat tanulhatunk belőlünk nem csak múltunkról, hanem magunkról is.