Tisztelt látogatók!
Közeledik az év vége, ezt jelzi első ádventi találkozásunk is itt, Óbuda fő terén. Jó látni, hogy a hideg ellenére is úgy döntöttek, velünk együtt, barátaikkal, gyermekeikkel közösen töltik el a mai estét. A színpad, a jégpálya, a pavilonok és a fények mind ádvent ünnepét idézik, mégis azt gondolom, hogy a várakozás időszaka a jó kedvű, kötetlen időtöltésnél többről szól.
Saját jólétünk biztosítása mellett ilyenkor több figyelem összpontosul azokra is, akik nehéz élethelyzetbe kerültek, akik nélkülözni kénytelenek. Akiknek az otthon veszélyeket jelent, és másoktól várnak menedéket. Nincs új a nap alatt – mondhatnánk, s biztos vagyok abban, hogy lesznek, akik a karácsony misztériuma kapcsán a szállást kereső szent családot, napjaink bebocsátásra váró tömegeivel állítják párhuzamba. Érvek és ellenérvek, társadalompolitikai és morális megfontolások feszülnek egymásnak. Épp a bizonytalanság miatt, okkal vagy ok nélkül, de mindannyiunkban kialakul némi félelem. Emberek vagyunk, mélyen belénk vésődött a sztereotípiák alapján kialakult védekezési reakció. Nem mindenki meri szélesre nyitni otthona ajtaját ismeretlenek előtt, s ez így volt már 2000 évvel ezelőtt is.
Nem én leszek az, aki igazságot tesz, vagy akár csak irányt mutat ezekben a kérdésekben. Az ádventi várakozás és a közelgő karácsonyi ünnepkör azonban nem engedi meg, hogy fejünket a homokba dugva elkerüljük az elesettek és nélkülözők pillantását. Az előttünk álló hetek nyugodtabb pillanatait használjuk fel arra, hogy feltesszük magunknak a kérdéseket, majd megpróbáljuk megválaszolni ezeket. E gondolatok talán elindítanak bennünk valamit. Ha figyeljük a lelkiismeret szavát, észre fogjuk venni, kinek és hol van szüksége adományra, segítő munkára, bátorító szavakra. Ezzel kapcsolatban érdekes meghallani Hajós András figyelmeztető gondolatait:
Ahhoz, hogy jól segíthessünk, fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként, hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk, és tájékozódjunk helyzetük, igényeik, lehetőségeik felől. Ha tudomást veszünk a körülöttünk élő éhezőkről, idősekről, fogyatékosokról, hajléktalanokról – igenis tettünk valamit.
A fény és az árnyék persze egyszerre van jelen az életünkben. Mi itt, az ádventi hétvégék alkalmával az előbbire helyezzük a hangsúlyt. Azt szeretnénk, hogy minél többen látogassanak el közösségi színtereink valamelyikéhez. Lehet ez múzeum, közösségi házaink kulturális programja, vagy épp az itteni jégpálya, a lényeg, hogy az ádvent napjait ne csupán otthon, hanem mások társaságában töltsük.
Nemrég készült el a tér közepén a gázlámpa kioszk, mely az Esernyős Kulturális, Turisztikai és Információs Pont részeként kínál hangulathoz illő fogyasztanivalót. Remélem, hogy az előttünk álló téli hónapokban többször is találkozhatunk itt, a Fő téren, a színpad előtt, a korcsolyapályán vagy az asztalok mellett.
Mindannyiukat szeretettel várjuk, a mai naphoz pedig jó kedvű időtöltést kívánunk.