Tisztelt vendégeink!
Régi óbudai hagyományunk szerint mindig összegyűlünk, amikor karácsony ünnepe karnyújtásnyi közelségbe kerül. A mai este azonban az ünnepi fények és illatok ellenére is más, mint amilyennek a hosszú évek alatt szerzett tapasztalatok alapján megismertük.
Bár mindannyian érezzük, hogy mai találkozásunk alkalmával az emberi létezés kezdetének és végének misztériuma egyszerre van jelen, mégis nehéz szavakba önteni e kettősség okozta különös lelki állapotot. Ilyenkor gyakran hívom segítségül az író, Márai Sándor sorait, adjon számunkra bátorító szavakat vagy legalábbis bölcs útmutatást. Ezúttal azonban ő is csak koroktól független, emberi korlátozottságunk állandóságát idézi meg, ekként fogalmazva:
Valahogy semmit nem lehet szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos… Tudod, ami olyan fontos, mint a születés, vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom… Vagy ha ez ember vágyakozik és megérint valakit, így…
Benkó Sándor életpályájáról pontos összefoglalást készítettek a lapok, maga az életmű kétségtelenül páratlan. A távozása okozta veszteséget azonban csak azok tudják valóban átérezni, akik vagy messzemenőkig elkötelezettek voltak az általa képviselt dixieland muzsika mellett, vagy személyesen ismerték őt. E népes táborhoz tartozom magam is. Sokan egyetemi emberként tisztelték őt. Az Óbudai Egyetemen az ő nevéhez köthető a 2014-ben indított, a jazz kultúrtörténete című előadássorozat. Elképesztő ismeretanyaggal rendelkezett, a muzsikában és a repertoár összeállításában is mérnöki pontossággal tervezett, s számos fiatal tehetséget fedezett fel a műfaj számára. Az elmúlt évtizedek óbudai kulturális életének ugyancsak megkerülhetetlen alakja volt, a Benkó Dixieland Band klubja már a hetvenes évektől a San Marco utcai kultúrházban működött. Kerületünk nagyrendezvényeinek azóta is elismert és megbecsült fellépői. Bár a jövőt illető terveket még nem ismerjük, mindazt a zenei kincset, amit Sándor és muzsikus barátai évről évre nekünk ajándékoztak, már senki nem veheti el tőlünk.
Karácsonyra ma is sokan a szeretet és a béke ünnepeként tekintenek. Számunkra azonban ez a mai este a megbékélni tudást idézze! Megbékélni az élet múlandóságával, és elfogadni mindazt a fájdalmat és örömöt, amit a Teremtő rendelt nekünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, itt a perc, hogy a zene hangjai vegyék át a szót. Azt kívánom mindannyiuknak, hogy a megszólaló hangszerek dallamai teremthessenek harmóniát e karácsony különös előestéjén.