Tisztelt nagykövet úr, elnök úr, tisztelt érdeklődők!
Szerencsésnek mondhatja magát, aki már járt Vietnámban. Sokan emlegetik a Ha-Long öböl szépségét, a sziklák közti kis csónakok látványát, még azok is, akik csak fényképről látták. A páratlan természeti adottságok mellett nekem több alkalommal is lehetőségem nyílt arra, hogy az ott élő emberekről és az ottani mindennapokról is benyomásokat szerezhessek. Ezek alapján egyet kell értenem azokkal, akik úgy tartják: a vietnámiak Ázsia olaszai. A párhuzamot erősíti a nagyvárosok – köztük Hanoi – szerethető forgalmi kavalkádja, a rengeteg moped és a vietnámi emberekből sugárzó életszeretet. Ha mindehhez hozzátesszük még a jellegzetes vietnámi konyha különlegességeit, azt hiszem sikerül kedvet ébreszteni, még a trópusi monszun klíma ellenére is egy nyári utazáshoz.
Önkormányzatként majdnem öt éves múltra tekint vissza hivatalos kapcsolatunk Hanoi-Son Tay városrészével, illetve a település Népi Bizottságának vezetőivel. Legutóbb tavaly szeptemberben találkoztunk itt Óbudán. A vietnami-magyar együttműködés lehetőségei között elsőként vetődött fel egy itteni vietnámi kiállítás létrehozása. Amit önök itt most láthatnak, az e korábbi célkitűzés megvalósulása. A díszes ünnepi öltözet a jellegzetes keleti jelképekkel, sárkánnyal és pávával, a távol-kelet régmúltját idézi, míg a mai divatnak megfelelő öltözetek, ennek az ősi hagyománynak az újragondolása. A kiállított tárgyak alapján körvonalazható a vietnámi kultúra, a különféle kézműves technikák, még talán a vallás is utalásszerűen. A tárlat ugyan nem vállalkozik arra, hogy megismertesse velünk az ott élő emberek életét, de valamiféle képet azért biztosan kaphatunk róla.
Akik valamivel idősebbek nálam, évtizedekkel korábban talán személyesen is megismerkedhettek fiatal vietnámi egyetemistákkal, hisz az amerikaiakkal vívott honvédő háborújuk időszakában, a hatvanas években közülük sokan tanulhattak Budapesten. A kádári diktatúrát sok jogos kritika érheti, de a vietnámiak befogadása helyes és igazságos döntés volt. Az akkori idők privát ismeretségei közül ma jó néhány alakult át kedvező gazdasági kapcsolattá, s magam is látok abban lehetőséget, hogy közülük sokan beszélik a magyar nyelvet.
Nos, én azt hiszem, hogy ez a kis kiállítás amolyan gondolatébresztőként működhet majd itt Óbudán, s aki komolyabban is érdeklődne Vietnám iránt az a Magyar-Vietnámi Baráti Társaság segítségével biztosan kapcsolatba kerülhet velük, s talán az országgal is.
Köszönöm önöknek, és a kulturközpont munkatársainak is, hogy az összeállított tárlattal segítettek Óbudát és Hanoi-Son Tay városrészét egy kicsit közelebb hozni egymáshoz.