Tisztelt egybegyűltek!
2015 októberében a korábbi Jégtörő utcát Ángel Sanz Brizről neveztük el. A Budapest angyalának is nevezett diplomata vészkorszakban tanúsított helytállása előtt tisztelegtünk. Nevének kőbe vésése azonban több volt egy elismerő gesztusnál. Általa azt az igényünket fogalmaztuk meg, hogy saját dicstelen félmúltunkat az emberi nagyság felmutatásán keresztül részletesebben és árnyaltabban érdemes vizsgálni. Ez az igény tükröződik az Ángel Sanz Briz út elnevezés mellett a budapesti rakpartok esetében is, melyek Salkaházi Sára, idősebb Antall József, és Sztehlo Gábor nevét viselik. Különböző élethelyzetben lévő, más-más világszemléletű emberek, akiket csak a becsület és a humanizmus képviselete kapcsol össze. Nevük mégis bizonyos értelemben zászló, melyet magasba emelhetünk, amikor nagyszüleink teljes generációját kárhoztatják az akkor történtekért.
Ez a mai kiállítás is önmagán túlmutató figyelemfelhívás. Ismét olyan időket élünk ugyanis, amikor az egyetemes emberi értékek, mint a tisztesség, becsület, önfeláldozás határai képlékennyé váltak. Kényelmes életünk sokakat gyávává és a mások megpróbáltatásaival szemben érdektelenné tett, érdeklődésünk irányát is mások jelölik ki. A lelkiismeret jelzőrendszere bizonyára élet és halál kérdésében pontosan mutatná, hogy mit kell tennünk, ám ilyen, bennünket közvetlenül érintő éles helyzetekkel nem találkozunk. Tegyük hozzá, szerencsére.
Önfelmentésként megállapíthatjuk: a tényeket feldolgozó hírműsorok és a borzalmakat megfogalmazó filmek alapján nem lehet pontos képet kapni az emberi szenvedés és a mindenkori magyarság viszonyáról. A párizsi terrortámadások kapcsán mindannyian elborzadtunk a híradókban bemutatott főként francia áldozatok láttán, és önmagunk biztonságért kezdtünk aggódni. Párizs Budapesttől 1200 km távolságban van. Alig közelebb, mint a donyecki Debalceve, ahol számos magyar katonát gyilkoltak meg az orosz szeparatisták. Míg az előbbi hatalmas felháborodást és izgalmat váltott ki, a másikról szinte nem is tudunk, nem tudhatunk.
Ángel Sanz Briz esetében szinte ugyanez a helyzet. Amint arra nagykövet úr is felhívta a figyelmet, Steven Spielberg, Schindler listája című filmjének bemutatását követően egy csapásra megismerte a német gyáros nevét a közvélemény. Noha a holokausztra nem lehet mennyiségi kérdésként tekinteni, nem lehet az emberi életek értéke között különbséget tenni, magyarként azért jegyezzük meg, hogy Schindler 1000 lengyel zsidót mentett meg a pusztulástól, Ángel Sanz Briznek ugyanakkor 5000 magyar zsidó köszönheti, hogy életben maradt. Helyes lenne tehát, ha már a középiskolás tankönyvekből megismerhetnék a magyarok Oskar Schindlerjét.
Nincs igazság és nincs emberiség. Csak igazságok vannak és emberek –olvashatjuk Szerb Antal Pendragon legendájában. A mai kiállítás egy embert állít elénk, az akkori döntéshozók közül. Mondhatjuk, Ángel Sanz Briz igazsága is csupán egy igazság a sok közül. Jobbik részünk azonban azt súgja, az ő igazság értelmezése az, amely a mai ember számára is példaként szolgálhat, amellyel azonosulni érdemes. Ha azt szeretnénk, hogy a jelen konfliktusai közepette, vállalható álláspontot alakíthassunk ki emberi életről, és a vele kapcsolatos kötelességről, ahhoz Ángel Sanz Briz életútját is ismernünk kell.