„Az ember két világ polgára egyszerre, lelkének gyökérszálai az éghez kötik, lábával sáros földi utakon botorkál.”
Tisztelt egybegyűltek!
Márton Áron püspök idézett szavai is arra utalnak, hogy meghívottak vagyunk. Az égi kapcsolódás a világban jelenlévő jóra törekvést jelzi, azt, hogy az emberi gyengeség ellenére is többre vagyunk hivatottak, mint amit képzelünk, mert a Teremtőnek teve van velünk. A mai kiállítás a püspök atya ezt igazoló tanúságtételének fejezeteit mutatja be születésének 120. évfordulóján, a nevéhez kötődő emlékév keretében.
Márton Áron a tevékeny szeretet zászlóvivője volt egy hazugságokra és megfélemlítésre épített korszakban. Szenvedései, halála után 36 évvel is iránymutatást jelenthetnek mindazok számára, akik keresik a keresztény hitben rejlő jobbító lehetőségeket, legyen szó családról, közösségről, vagy a magyarság megmaradásáért tett erőfeszítésekről. Nemzeti elkötelezettsége közismert volt, miközben mentes maradt fiatalkora antiszemitizmusától. Nagy műveltsége, karizmatikus személyisége és emberi tartása a formálódó kommunista hatalom számára veszélyt jelentett, ezért ellenezték, hogy őt nevezze ki a pápa esztergomi bíborosnak. Erdély püspökeként azonban szűkebb pátriájában a székelyek megmaradásáért végzett munkájában is megtalálta élete hivatását.
A nép is olyan, mint a gyermek: tettekből ért – vallotta, és ehhez igazította a helyi közösségekért végzett munkáját. Nem hiszem, hogy véletlen csupán, hogy amikor a felebaráti szeretet és a nemzetért való tenni akarás példáit keressük, Erdély felé fordítjuk figyelmünket. Sokan érzik úgy, hogy arrafelé érdemes keresni a lelki megújulás kútforrását. Van, aki a csíksomlyói búcsú résztvevőinek méltóságteljes vonulásában találja meg az összetartozás éltető erejét, mások a ferences Böjte Csaba testvér lelkeket mentő gyermek missziójában. Talán mert arrafelé még világos értékek mentén alakítják a mindennapokat, és nem fedi el a hagyományos keresztény értékeket a korszerűnek mondott, mindent átitató erkölcsi relativizmus.
A kimondott szavaknak, a kegyes prédikációknak valódi súlyt a tettek adnak. Ezt érezték azok a hívek is, akik Márton Áron püspök atyát saját biztonságuk kockáztatása árán is védték. És ezt érezzük mi is, akik szobor formájában emléket állítunk neki. Kolozsvár, Kézdivásárhely, Szászrégen és Székelyudvarhely után nemrég Áder János elnök úr, és testvérvárosunk polgármestere, Ráduly Róbert jelenlétében immár Csíkszeredában is méltó módon tisztelgett Márton Áron emléke előtt. Maga a szoborcsoport a bérmálási szertartást végző püspököt ábrázolja. A hitben gyökerező jobbító erőt és bizakodást pedig maga a helyszín jelzi, hisz az egykori Sesuritate épülete helyett ma már Márton Áron szellemisége tölti be a város főterét. Bizony nagy szükség lenne ma is az általa-, illetve Stefan Wyszyński, II. János Pál, Mindszenty József és Apor Vilmos által képviselt rendíthetetlen keresztény kiállásra.
Non recuso laborem, azaz Nem futamodom meg a munkától – így szólt a püspök atya jelmondata. Bátorságával, hívő közössége iránti védelmező szeretetével valóban méltó arra, hogy a pápa boldoggá avassa őt.