Tisztelt érdeklődők!
Számomra a csillagászat egyszerre jelenti a szinte felfoghatatlan távolságok misztikus világát, és a megfigyeléseken alapuló, évszázadok alatt felhalmozott emberi tudás kettősségét.
Az ókori megfigyelőket, majd Itáliában, Európa első egyetemén, a XI. század tudományos életének képviselőit is élénken foglalkoztatta a világmindenség természetrajza. A kora középkor oktatási rendszerének egyik alapköve volt az oktatott hét szabad művészet, köztük az astronomia, tehát a csillagászat. Ne feledjük, a fizikai világot már tudományosan magyarázó bolognai egyetem kutatói ekkor még négyszáz évvel előzik meg a heliocentrikus világkép megalkotását.
A most megfigyelt Merkúrt távcsővel először Galilei vizsgálta a XVII. században. A tudomány azóta óriási fejlődésen ment keresztül, ma már például az is tudható, hogy a Merkúr Nap elé lépését legközelebb 2019 november 11-én láthatjuk, a teljes átvonulást pedig csak 2032. november 13-án. Ezek az adatok bizonyára pontos számításokon alapulnak, az emberek döntő többsége azonban 500 évvel Kopernikusz után is alig tud valamit a kozmoszról, a naprendszer bolygóiról, a Tejútrendszerről, a többi galaxisról nem is beszélve. A megismerés helyett szívesebben tekintünk az égboltra, mint kalandos űrutazások helyszínére. A fikciós, űrbéli történetek mindenki számára érthetőek és ezért szórakoztatóak, de azt hiszem, a valóságban inkább érdektelenség, esetleg félelem övezi a sztratoszférán túli valóságot. Utóbbinak alapja is lehet.
A Cambridge egyetem elméleti fizikusa, Stephen Hawking szerint civilizációnk alkalmas eszközökkel rendelkezik a Föld elpusztítására, de ha nem irtjuk ki magunkat, akkor is hosszú távon elkerülhetetlenül bele fogunk futni valamilyen globális katasztrófába. Ezért a XXI. század erőforrásait arra kellene fordítani, hogy megsokszorozzuk az űrkutatásra fordított energiáinkat, és a fajunk túlélése érdekében elkezdjük a távoli bolygók kolonizációs célú vizsgálatát.
A kutatás természetesen igencsak szerteágazó, nagy tudományterületeket érintő munka, ám egyik legfontosabb eleme a megfigyelés, melynek ma itt mi is részesei lehetünk. Nem haszontalan, ha legalább hozzávetőleges ismereteket szerezhetünk a földünket körülvevő bolygók, a naprendszerünk és a többi csillag viszonyairól. Ehhez viszont olyan nyitott fórumok, közös észlelési alkalmak szükségesek, amikor az univerzum egy apró szeletéről a hétköznapi emberek számára is érthető módon esik szó. A mostani Merkúr átvonulás megfigyelése egy ilyen alkalom lehet.
Köszönöm a csillagászati egyesület munkatársainak, hogy itt Óbudán, a Polaris Csillagvizsgálóban mindezt lehetővé teszik számunkra, tehát a hétköznapi érdeklődők előtt is, – ahogy mondani szokták: ablakot nyitnak a világra.
Köszönöm a meghívást és a figyelmüket.