Tisztelt ünneplő egybegyűltek!
Közösségi összefogás egy önként vállalt, jobbító szándékú cél érdekében, mely a benne résztvevők vagy az általuk megszólítottak javát szolgálja. Így foglalható össze röviden a civilség lényege. Az egyesületek és alapítványok tevékenysége persze sokkal régebbről való, mint amióta őket így nevezzük. Az egymást segítő, a népszokásokat ápoló vagy épp a szabadidő értelmes eltöltését célzó szerveződések szinte egyidősek a falvak és városok öntevékeny és öntudatos polgárságának kialakulásával. Jelenlétük, aktivitásuk, szabad működésük elég pontos mutatója egy-egy társadalom önfenntartó képességének.
Óbuda történelmi hagyományaival egybevág ez a fajta együttműködés, noha kétségtelenül voltak egykor politikai szándékok és urbanisztikai hatások, melyek a helyi közösségek kialakulása és megerősödése ellen hatottak. Ami a III. kerületet illeti, nyugodtan kijelenthetem, hogy az évek vagy évtizedek óta itt működő sportegyesületek, szociális, közösségfejlesztő, kulturális szolgáltatásokat nyújtó, illetve hagyományőrző szervezetek, közvetlenül vagy áttételes módon, de a mi saját gyermekeink, családtagjaink mindennapjait teszik szebbé, élhetőbbé, s ezért mindannyian köszönettel tartozunk nekik.
Működésük a szó szoros értelmében hiánypótló, tehát az állam, az önkormányzat és a piaci szereplők feladatain kívül eső igényekre adnak profiljuk szerinti válaszokat.
Az Óbudai Civil Díj ez évi kitüntetettje a Göncöl Néptáncegyüttes igazi alulról jövő kezdeményezésként alakult meg immár öt éve. Azok a szülők bábáskodtak körülötte, akiket gyermekeik, vagy közelebbi ismerőseik által megérintett a magyar népi kultúra. Az alapítástól eltelt időben a különböző korosztályok előtt szélesre tárták a kaput és az Óbudai Kulturális Központtal együttműködve egy iskolai helyszín mellett a Csillaghegyi Közösségi Házban is elérhetővé tették a néptáncot. Milan Kundera szerint „A népdal, vagy a népi szertartás a történelem alatt húzódó alagút, ahol sok minden megmaradt abból, amit odafent régóta megsemmisítettek a háborúk, a forradalmak és a civilizáció.”
Külön köszönet illeti Csiki Gergely néptáncpedagógust, aki szervező munkája által nemcsak bepillantást enged a magyarság tánckultúrájába, de azt az említett alagúton keresztül a jelen valóságába is átemeli és újra életre kelti. Az együttes tagjainak, vezetőinek és a kísérő muzsikusoknak is szívből gratulálok a díjhoz, sok-, néptáncból forrásozó örömöt kívánok a mindennapjaikhoz; a vállalt értékek közvetítéséhez pedig kitartást és további szép sikereket.